|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 5 találat | lapozás: 1-5 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Klósz Bálint 2002. július 3.Tartalmas volt a diakonissza-avatás idén is Marosvásárhelyen. Dr. Nagy Attila orvos-igazgató aggódik, mert napvilágot látott az a hír, hogy az oktatási és egészségügyi minisztérium egyezsége alapján megszüntetik az egészségügyi posztliceális iskolákat, s végzettjeiket másodrangú asszisztenseknek nyilvánítják, akik csak a hároméves kollégium elvégzése után léphetnek elő elsőfokú asszisztensekké. Az elmúlt tíz év nem volt könnyű. Az elmúlt tíz év alatt végzett 246 általános és 19 laboratóriumi asszisztens közül a legtöbben sikeresen versenyvizsgáztak az egészségügyben meghirdetett helyekre. A kezdetekre dr. Nagy Attila igazgató emlékezett: a főiskola szervezése 1992 nyarán kezdődött, az Erdélyi Református Egyházkerület kérésére. Egy hónapig tartották az előadásokat a templom padjaiban, mert épületet nem akartak biztosítani. Később a sportiskolában Klósz Bálint igazgató befogta őket. Végül a 2001-2002-es iskolai évben jöttek át az időközben felépült impozáns épületbe. Az iskolában lelkesedéssel vállalták a tanítást a frissen nyugdíjazott és még aktív egyetemi tanárok, adjunktusok, tanársegédek, főorvosok és a gyakorlati oktatást végző asszisztensek. Egyetemi színvonalon adtak elő, s a szakmai ismereteken túl az volt a célunk, hogy a szép magyar nyelvre is megtanítsák a hallgatókat. Ősztől csak az orvosi egyetemek mellett működő kollégiumok képezhetnek egészségügyi középkádereket. Öt magyar tannyelvű posztliceális iskola működik Erdélyben: itt Marosvásárhelyen, továbbá Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Székelyudvarhelyen és Vajdahunyadon. Látszólag a marosvásárhelyiek helyzete lenne a legkönnyebb, hisz itt van az egyetem. Asztalos Ferenc, a Képviselőház Tanügyi Bizottságának alelnöke szerint azért született meg a szóban forgó oktatási formával kapcsolatos rendelkezés, mivel a parlament jóváhagyta a strasbourgi egyezményt, s az európai uniós szabályoknak megfelelően csak az egyetemek mellett működő kollégiumokban lehet egészségügyi középkádereket képezni. Az RMDSZ törvénymódosító indítványt nyújtott be, amelyet minden frakció és minden párt aláírt. Az indítvány célja a két oktatási forma párhuzamos fenntartása. A törvénytervezet zöld utat kapott a képviselőház egészségügyi bizottságában, s ha minden szinten elfogadják, akkor ősztől továbbra is működhetnek a szóban forgó iskolák. /Bodolai Gyöngyi: Egy lépés előre, kettő hátra? A megszűnés árnyékában az orvosi asszisztensképzés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./2002. augusztus 14.Ironikus hangon írta Klósz Bálint, hogy milyen sok egyetemi továbbtanulási lehetőség van az erdélyi magyar fiatalok, az évente több mint 6000 ballagó számára: a Pöceparti Párizsban, a Fellegvár fölé állandóan piros-sárga-kékre sikeredő szivárvány alatt, Bernády György Maros menti kreatúrájában, avagy odalent, a székely virtus fővárosában, Szörödában. Orbán Viktornak egyetemet köszönhet az erdélyi magyarság, de a cikkírónak ő csak üdvöske: "az enyhén kedveszegett Orbán Viktor-i helyzetelemzés sarkall analógiákra. "Sokan vagyunk, de nem vagyunk még elegen" - mondogatta némi rezignációval aranyüdvöskénk, és megállapítása mintha a főiskolai helyeket megsturmolók számarányára is vonatkoztatható lenne." Nem volt elég éles a konkurencia a meghirdetett helyekre. A cikkíró arra is célzott, hogy a majdan végzők közül sokan az anyaországba mennek, hogy megtörténjen nemzetünk határokon átívelő újraegyesítése. - Sokaknak a "nyári akadémiák jelentik az áhított szellemi perverziót. Világ-, régió-, nemzetközösség-megváltó ötletekből, komlóléből bőven tankolhatott bármely többé-kevésbé elkötelezett fiatal, aki néhány napra, július hónap folyamán, Illyefalván, Nyárádszentmártonban vagy Tusnádfürdőn felütötte sátrát." "Minden fórumon történt utalás az egymással konfrontálódók közti párbeszéd szükségességére, de a szekértáborok szóvivői körbekerülgették egymást, nem ültek be ugyanazon ponyva alá." /Klósz Bálint: Egyetemeink= Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./2005. március 22.A Népújság elítélte, hogy kifütyülték Gyurcsány Ferenc kormányfőt, aki a nemzet jövőjéről beszélt. Túlélte Eörsi Mátyás is „saját kolozsvári vesszőfutását” /Klósz Bálint: Szekvenciák a befejezetlen mondatból. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./2012. szeptember 4.Az együttlét, az összetartozás élményeBolyai-világtalálkozó Mert bennünk van az iskola. S mi is ott vagyunk tetteink, eredményeink révén abban az immár világrészeket átfogó csapatban, amely azt az útravalót viszi, adja tovább, amelyet tudós tanárok s a Bolyaiak nevétől híres tanintézmény padjaiban sajátítottunk el. Hűséges öregdiákjai révén az ötévenkénti kerek évfordulókhoz kapcsolódó világtalálkozókon az iskola visszahív, hogy emlékeztessen és biztasson. A péntek esti szép lírai bevezető után – szeptember elsején reggel a csengő szavára kezdődött meg a VI. Bolyais Világtalálkozó nyitóünnepsége. Alaphangját a négy felekezet nevében Csáky Tünde református lelkész, Oláh Dénes katolikus főesperes, Papp Noémi lutheránus lelkész és Kecskés Csaba unitárius esperes adta meg. A Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre nevében az elnök Kirsch Attila mondott köszönetet dr. Zsigmond Barna Pálnak, a csíkszeredai magyar főkonzulnak, volt bolyais diáknak, aki a rendezvény fővédnökeként támogatta a találkozó megszervezését. A baráti kör vezetőségi tagjai mellett kiemelte a Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum vezetőségének, lelkes tanárainak és diákjainak a hozzájárulását a szervezéshez, a Teleki Téka Alapítvány és a Dr. Bernády György Közművelődési Egyesület szerepét, s köszönetet mondott a kisegítő személyzetnek. Az iskola megalapításának 455. évfordulóját köszöntő hatodik világtalálkozó résztvevőit, akik a helybeliek mellett Kanadától Svájcig sok országból érkeztek, arra kérte, hogy egypercnyi csenddel adózzanak a néhai tanárok és diákok emlékének. Beszédében Kirsch Attila kiemelte annak az összetartó varázserőnek a fontosságát, amit Bolyai-szellemnek nevezünk, s amely örök nosztalgiát jelent a hazatérésre, hozzájárul a közösségi tudat, a nemzeti összetartozás érzésének a megerősítéséhez, az újra megtalált iskola rejtett értékeinek a felfedezéséhez. A világtalálkozót a Baráti Kör korelnöke, a 91 éves Keresztes Gyula nyitotta meg. Az elszántnak semmi sem nehéz – idézte Zrínyi Miklóst, a nagy hadvezért Zsigmond Barna Pál főkonzul, aki arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy ma is vannak, akik félelemben próbálják tartani a magyarságot, hátha feladja iskoláit, amelyeket őseitől örökölt. Zrínyi népe régen karddal harcolt a földért, ma vállalkozó szellemmel, fejlesztésekkel, gyárakkal, vállalkozásokkal, családalapítással, gyermekek világra hozásával kell a földet megtartani. Ehhez létfontosságú, hogy gyermekeink szülőföldjükön színvonalas magyar iskolában tanulhassanak, amilyen a Bolyai Líceum vagy a Székely Mikó Kollégium, mondta a főkonzul, aki az egyházi iskolák fontosságáról beszélt. "Ma minden demokratikus gondolkodású embernek meg kell értenie, hogy az anyanyelvű oktatás, az egyházi iskolák a magyarok számára fontosak, és a háttérben, legyen az Mikó-ügy vagy MOGYE-ügy, ott van az egész nemzet konszenzusa, ahogy Zrínyi fogalmaz, a nemzeti egység. Magyarországon és Erdélyben az egyházi fenntartású iskolák voltak a megújulás zászlóvivői, ugyanakkor ékes bizonyítékai annak, hogy a vallás tanításán alapuló morál illetve a tudományos nyitottság nem összeegyeztethetetlenek egymással. Az iskola nem csupán a múlt értékeinek megőrzője, hanem a megújulás, az új vívmányok alkotásának, létrejöttének melegágya is. Elég itt iskolánk nagy tanáraira, tanítványaira gondolni, de köztudott, hogy Nobel-díjasaink zöme is egyházi iskolák padjaiból került ki. Magyarország csíkszeredai főkonzuljaként jó érzés ma úgy itt lenni, hogy nemcsak az egykori iskola, a közös magyar állampolgárság is összeköt sokunkat". Az állampolgárság, amely immár a szülőföldön is elérhető, erősíti és ugyanakkor törvényesíti azokat a szálakat, amelyek a magyar nemzet egységét képezik. Erőt merít a múltból, átsegít a jelenbe és reményt ad a jövőre. "Remélem, hogy a Mikó- ügy, a MOGYE-ügy, azaz az anyanyelvű oktatás kapcsán román barátaink is mellénk állnak" – tette hozzá. Családi és saját emlékeit idézte dr. Kelemen Atilla akadémikus, parlamenti képviselő, akinek szépapja is a Református Kollégiumban tanult, s aki parlamenti tapasztalatai alapján cáfolta a főkonzul optimizmusát a román többség irányából tapasztalt megértést illetően. Csáky Károly református lelkész a Baráti Kör nevében fogalmazta meg a kérést, hogy a bejárati emléktáblák visszafordítása, a jelenleg látható feliratuk új emléktáblára való átírása és elhelyezése érdekében betű- és szójegyeket lehet váltani az ügy támogatása érdekében. Az iskola volt román diákjai nevében az 1983-ban végzett Chiorean Ioan emlékezett az orgona felavatására és vallotta büszkén bolyais diáknak magát. A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban és a Református Kollégiumban ma 1.500 diák tanul száz pedagógus irányításával, s kiváló eredményeikkel az erdélyi magyar középiskolák sorában az első helyen állnak – hangzott el Bálint István igazgató köszöntőjében. Székely Emese, az 1994-ben újraindított Református Kollégium igazgatónője csalódottságát fejezte ki, hogy a 455 éves iskola épülete rossz állapotban fogadja a volt diákokat, majd reményét fejezte ki, hogy a legközelebbi találkozón talán sikerül olyan szépre felújítani, amilyenre közadakozásból száz évvel ezelőtt felépítették. Sajnálatát fejezte ki, hogy a világtalálkozón résztvevők nem lehetnek jelen a Székely Mikó Kollégiumért tüntetők mellett, és felolvasta az ünnepségre összesereglett több mint ezer öregdiák álláspontját, amelyben elítélik a sepsiszentgyörgyi kollégium visszaállamosítására hozott igazságtalan döntést és a visszaszolgáltató bizottság tagjait ért büntetést. Majd Bethlen Gábor fejedelem szállóigévé vált mondását idézve – ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – kifejezte reményét, hogy a Fellebbviteli Bíróság hatályon kívül helyezi az igazságtalan döntést. A nyitóünnepség zárómomentumaként a résztvevők megkoszorúzták a Bolyaiak szobrát, majd az iskola udvarán két újabb emléktáblát lepleztek le: az Albisi Bod Sándorét, akit a Református Kollégium nevelt és Bem tábori lelkésze volt, valamint a 210 éve elhunyt Kibédi Mátyus István orvostudorét, aki a neves külföldi egyetemeket megjárva tért haza és szolgálta hatósági orvosként, meghatározó értékű orvosi könyvek szerzőjeként az erdélyi magyar orvostudományt. Márkos Ferenc, az Egyesült Államokban élő egykori bolyais diák, sporttanár és festő munkájának eredményeként megörökített tanárok munkásságáról laudáció hangzott el. Kozma Béla tevékenységét Mátyás Zoltán öregdiák, a Pálffy Antalét dr. Weszely Tibor Bolyai-kutató, a Horváth Andrásét Klósz Bálint öregdiák, a Fülöp Györgyét Albertini Zoltán testnevelő tanár, a dr. Kiss Elemérét Balás Árpád öregdiák, a Kirsch Mártáét dr. Oláh Gál Róbert Bolyai-kutató méltatta. A kora délutáni órákban színvonalas tudományos előadások zajlottak párhuzamosan három helyszínen, zsúfolt nézőtér előtt. Volt, aki megpróbált ingázni a három terem között, de sajnos e sorok írójának ez nem sikerült. A Teleki Téka új olvasótermében dr. Weszely Tibor magyarázta el Bolyai János két zseniális felfedezését, amit a 26 nyomtatott oldalon latinul írt Appendixben jelentetett meg. Dr. Körtesi Péter, a Miskolci Egyetem professzora arról számolt be, hogy egykori bolyais diákként hogyan lett a matematikatörténet elismert nagykövete, rendszeres konferenciák elindítója és szervezője, Bolyai János tudománytörténeti jelentőségének a népszerűsítője a nagyvilágban, s közben nem feledkezett el szülővárosáról sem, ahol 2008-ban nagy sikerrel szervezett nemzetközi konferenciát. Dr. Oláh Gál Róbert, a Sapientia EMTE tanára a Bolyai-kutatás megoldott és nyitott problémáit ismertette a hallgatósággal, s fogalmazott meg a kutatók számára új feladatokat. Az előadásokat beszélgetés követte arról, hogy a legnagyobb magyar tudós miért nem került be a magyar akadémikusok sorába, holott a világörökségi listán az Appendix mellett még egy magyar szerző könyve, Kőrösi Csoma Sándor tibeti-angol szótára szerepel. Még a bejárat előtti lépcsőn is ültek a Bernády György-amfiteátrum előtt, ahol Spielmann Mihály történész (Bolyaiak kora), Oláh Anna tanár (Egy jeltelen sírtól – a világemlékezetig), Kiss Székely Zoltán tanár (Újabb adalékok a marosvásárhelyi Református Kollégium Természetrajzi Katedrájának történetéhez), Klósz Bálint tanár (Ép testben ép lélek) tartott előadást. Ezt követően dr. Péterffy Árpád szívsebész professzor hozta összefüggésbe az 1944. szeptember 13-i tordai csatát, amely négy hétre feltartóztatta a szovjet előrenyomulást, a kolozsvári magyar egyetemen és az egyetemhez tartozó klinikákon történt változásokkal. Hasonlóan érdekes előadások zajlottak a díszteremben is, Oniga Erika a Református Kollégium százéves épületegyüttesének építéstörténetéről, Berekméri Róbert a Református Kollégium levéltáráról, Kálmán Attila az erdélyi főurak adományairól tartott előadást. A tanári szobában hangzott el a mai Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum bemutatása, a Budapestről érkezett dr. Szalai Zoltán a Mathias Corvinus Collegiumban folyó tehetséggondozásról számolt be. Bár sokszor hallottuk az öregdiákok adomáit, ezúttal is érdekes volt részt venni a dr. Tőkés Béla professzor vezette visszaemlékezésen, ahol kiderült, hogy ugyanaz az iskola hányféleképpen él a volt diákokban, milyen ösztönző tényezők és sérelmek motiváltak egyeseket, hogy a szakmájukban a legjobbak közé verekedjék fel magukat. Amiképpen az is, hogy milyen sokat köszönhetünk az öregdiákoknak az iskola címerének újraalkotásától a múlt sok más emlékeinek megőrzéséig és nem utolsósorban a világtalálkozók megszervezéséig. A sport kedvelői természetesen a sportvetélkedőket követték, s az Élő könyvtár résztvevőit is igénybe lehetett volna venni talán nagyobb mértékben is egy-egy kötetlen beszélgetésre. Szombaton este a Kultúrpalota nagytermében sikeres gálaműsor bizonyította, hogy a tudomány mellett a művészetek művelésére és ápolására is tudott és tud nevelni az iskola. A hatodik világtalálkozó résztvevőit a Gaudeamusszal köszöntötte a kollégium Enyedi Csaba vezette kamarakórusa, majd az erdélyi régizene világába kalauzoltak el László József fizikatanár tanítványai, a Kájoni János furulyaegyüttes tagjai, s vajdaszentiványi táncot adott elő az iskola tánccsoportja. A műsor vendége volt egy bolyais család, Kilyén Ilka, a Tompa Miklós Társulat színésze és lánya, Ritziu Ilka- Krisztina, a Művészeti Egyetem hallgatója, akik Ritziu Dániel, a fiú zenekíséretével énekeltek. Pethő László Arccal a végtelen felé című versét Ördög Miklós Levente, a Tompa Miklós Társulat színművésze szavalta, majd a feleségével, Szabadi Nóra színművésszel musicalrészleteket adtak elő. Mozartot játszottak a budapesti Bolyai János vonósnégyes tagjai. Csíky Boldizsár zeneszerző jóvoltából a geometria és a hegedű találkozásáról is meggyőződhettünk, a Bolyai-képletben felfedezett zenét Selmeczi János budapesti hegedűművész tolmácsolta. Kocsis István A tér című monodrámájából Sebestyén Aba, a Tompa Miklós Társulat tagja adott elő részletet. A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia fiatal szólistái – Boros Emese, Buta Árpád, Szabó Levente és Trózner Kincső – Ávéd Éva zongorakíséretével örökzöld operarészletekkel szórakoztatták a jelenlévőket. A bolyaiság lényege a hit, a magyarság és az európaiság hármas egysége. Ennek szellemében énekelte közösen az iskola kamarakórusa és a közönség Kovács András szerzeményét, a Bolyai-indulót. A műsort Kovács Levente rendezte, Szabadi Nóra és Bodolai Balázs vezette. És úgy tűnik, hogy a "találkozó vasárnapra sem fáradt el", hisz tele volt a Vártemplom. Csáky Károly református lelkész, öregdiák igehirdetését követően dr. Soós Zoltán ismertette a szépszámú érdeklődővel a marosvásárhelyi vár történetét az újabb ásatások tükrében, majd dr. Szekeres Gerő beszélt pályafutásáról és a várban épülő geodezikus kupoláról. Közel ötvenen vettek részt a református temetőben tartott megemlékezésen, ahol megkoszorúzták a tanárok és diákok emlékére emelt kopjafát és a két Bolyai sírját. A beszámolóhoz hadd tegyük hozzá, hogy esténként az iskola udvarán a Tonight Jazz Quartet, a DNS, az Autostop, szombaton pedig a Vecker, Detox, Vírus ifjúsági rockzenekarok valamint a Cold Taste és a Bojtorján zenélt, s közben a sátrak alatt régi osztálytársak, barátok, ismerősök találkoztak, beszélgettek, örültek az együttlétnek. Összességében gondosan, jól szervezett találkozó volt, az összetartozás, az együttlét felejthetetlen élményével. Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely) 2013. augusztus 22.Aggódik a CEMO a Kultúrpalota évfordulója körüli rendezvény miattA marosvásárhelyi Kultúrpalota építésének századik évfordulója alkalmából szervezett, majdnem kizárólag román nyelvű programsorozat, és az egynyelvű óriásplakátok azt bizonyítják, hogy a Maros megyei tanács magyar tagjai nem képviselték határozottan és kitartóan a magyar közösség érdekeit – szögezi le szerdai keltezésű nyílt levelében Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) elnöke, aki írását a magyar tanácsosokhoz is eljuttatta. A CEMO-elnök rámutatott: a magyar önkormányzati képviselők sem a szakbizottsági üléseken, sem a program megszavazásakor nem kérték, hogy legyen magyar programfüzet, magyar plakát és magyar műsor. Szigeti Enikő hangsúlyozta, a magyarok által megbízott politikusoknak szüntelenül követelniük kell, hogy a magyar nyelv a románhoz hasonló módon legyen jelen a közintézményekben. "A 100 éves a marosvásárhelyi Kultúrpalota rendezvénysorozat diszkriminál, semmibe veszi a magyar közösség nyelvi és kulturális jogait – fogalmazott a civil mozgalom elnöke. – Átnéztük a megyei tanács szakbizottságainak jegyzőkönyvét, mert azt szerettük volna tudni, hogy a magyar tanácsosok kérték-e, hogy az említett program összeállításakor vegyék figyelembe a magyar közösséget is. A program elfogadásáról szóló határozat megszavazásakor a 12 magyar tanácsosból öten voltak jelen és közülük is egy, épp szavazás előtt kiment a teremből. Ezt úgy értékeljük, hogy képviselőink nem fordítottak kellő figyelmet erre a fontos, magyar vonatkozású rendezvénysorozatra. Csép Andrea megyei tanácsos szerdán elmondta, természetes és normális, hogy kétnyelvű lesz a rendezvény programja, erről már előzetesen egyeztettek az illetékesekkel. "Igaz, hogy a román nyelvű plakátok hamarabb elkészültek és a megyei tanácselnök bemutatta a programot, de az csak egy tervezet. Várhatóan pénteken ismertetjük a magyar vonatkozású programokat" – nyilatkozta Csép Andrea. Sikeres kaputábla-akció Nyitottak voltak és elfogadták a marosvásárhelyi magyarok és románok a CEMO által felajánlott kétnyelvű kaputáblákat, s az önkénteseknek sokkal több pozitív, mint negatív tapasztalata volt – derült ki a mozgalom tegnapi sajtótájékoztatóján. Tegnap délben Klósz Bálint kapujára szerelték fel az ezredik táblát. Az idős férfi szerint természetes, hogy Marosvásárhelyen lehet és kell használni a kétnyelvű tájékoztató táblákat, így szívesen fogadta a CEMO által felajánlott kétnyelvű táblát. Horváth Kovács Ádám, a CEMO munkatársa elmondta, hogy az volt a legkirívóbb negatív eset, amikor egy személy kihívta a helyi rendőrséget és arra panaszkodott, hogy zaklatták. A közösségi rendőrök először meg akarták büntetni őket, de végül beismerték, hogy jogilag erre nincs alapjuk, így elmaradt a beígért bírság. "Másrészt megható volt látni, hogy egy idős asszony megsimogatta a kitett kétnyelvű táblát. Fontos hangsúlyoznunk, hogy ez a kis költségvetésű akciónk csak egy kis lépés a valós kétnyelvűség felé, de azt bebizonyította, hogy a marosvásárhelyi románok és magyarok sokkal nyitottabbak eziránt, mint azt a politikusok hirdetik és hiszik" – nyilatkozta Horváth. Simon Virág Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-5
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
